1956 nálunk leginkább a Molotov-koktélról ismert, de vajon mi történt akkoriban koktélfronton a világ boldogabbik felén?
Az ötvenes évek túlzás nélkül koktéllázban égett; és itt nem csupán a kevert italokra, de az azonos néven futó társasági eseményekre is gondolunk. Koktélt (vagy koktélpartit) adtak eljegyzések és irodalmi díjátadók örömére, jeles személyek fogadására, valamint minden jelentős nagykövetségen az esedékes zenekari, nőtanácsi vagy egyéb diplomáciai látogatás emlékére. Az amerikai kongresszus 1956 elején – hosszas vitát követően – megszavazott egymillió dollárt koktélpartik szervezésére, azzal az indoklással, hogy a szovjetek jóval előttük járnak ennek a hasznos diplomáciai módszernek az alkalmazásában. A Szabad Nép április 19-én pedig arról ad hírt, hogy Hruscsov elvtárs és más „szovjet államférfiak” Anglia földjére léptek, Sir George Creasey tengernagy pedig a Tyne nevű hajó fedélzetén adott koktélpartit Kotov ellentengernagy és 50 szovjet tiszt tiszteletére. Néhány hónappal később a szovjet tiszteket Magyarországon már más típusú koktélokkal fogadták…
„Cocktail lounge”-dzsal csábított Mrs. Terhes new yorki magyar étterme is az Amerikai Magyar Népszavában, amely lap 1956. áprilisának elején még címlapon közölte, hogy „moszkvai utasításra enyhítették a vörös terrort Rákosiék”, és a Titohoz közeledő Szovjetunió kedvéért még Rajk Lászlóékat is rehabilitálták. A „Fellélegzés Magyarországon” címet viselő vezércikk alatt sokkal kisebb helyet kapott az egyre feszültebbé váló közel-keleti helyzetről szóló beszámoló… Ma már tudjuk, hogy fél évvel később mennyire másképp alakultak az események.
Az ötvenes évek abszurditását jól példázza, hogy a Tervgazdasági Értesítő 1956. februári számában – egy 40 oldalas lista részeként – közlik a koktélos „mattcsiszolt fehér és színes minőségi üvegkészlet” (termékszám: 172-62-14-724) Belkereskedelmi Minisztérium által megállapított bruttó termelői árát (5,18 Ft) és fogyasztói árát (7,45 Ft) is. Vásárlóerőparitáson ezek szerint kb. 1445 mai forintot kellett fizetni egy koktélospohárért.
De mi is került akkoriban a koktélospoharakba? Az Új Kelet július 27-én az alábbi népszerű koktélokról számol be:
- Martini: Egy pohár gin, egy pohár vermut, darabka citromhéj belekeverve.
- Bronx: Egynegyed pohár narancslé, egynegyed pohár gin, kétnegyed pohár vermut.
- Side car: Fél pohár értromlé, fél pohár konyak, fél pohár Cointreau.
- Havanna-koktél: 2 pohár gin, 1 pohár narancslé, negyed pohár Curaçao.
- Magyar-koktél: Egyharmad pohár barackpálinka, kétharmad pohár ürmös, pár csepp Curaçao, pár csepp citromlé, pár csepp Unicum.
- És egy „igen erős amerikai koktélrecept”: 1 pohár gin, 1 pohár vermut, 1 pohár whisky.
Népszerű és „aránylag ártatlan” koktélnak számított még a korban a Bellini is, a frissen préselt őszibaracklé jeges pezsgővel leöntve.
Egy érdekes adalék: a Világirodalmi Tájékoztató 1956. 3-4. számában közölte B. Polevojnak a szovjet újságíróküldöttség amerikai utazásáról írott Amerikai Útinaplójának részletét, amelyben az alábbiakat olvashatjuk a Lion Feuchtwangernél tett látogatásról:
„Töltünk magunknak egy-egy pohár whiskyt szódával. Ez az ital illatával kissé az ukrán kisüstire emlékeztet, ezért szeretjük jobban, mint az ország többi raffinált koktélját.”
A rafinált koktélokra példa, hogy az 1956-os év koktélja címet az Early Times National Mixed Drink Competition-ön a Whiskey Punch nyerte el. Ezt Philip Guichet, a New Orleans-i Tujage’s étterem tulajdonosa alkotta meg, és whiskey-ből, zsíros tejszínből, nyers tojásból, narancsvirágvízből készült cukorral, őrölt szerecsendióval díszítve. (A Whiskey Punch némileg kitekerve értelmezhető úgy is, mint az amerikai katonáktól érkező csapás. Erre sajnos nem került sor minálunk, de a Time magazinban az Év Embere címet legalább a magyar szabadságharcos hódította el…)
(Fotó: ID 11882967 © Jazavac | Dreamstime.com)
Leave a Reply