A Pilvaxban merengő jurátusok kávélikőrje

Vajon mi lehetett a Pilvax kávéház fűszeres mokkája, amit a törzsvendégek előszeretettel fogyasztottak? És hogyan vélekedtek róluk a kortársaik?

Az 1840-es évek sajtóját olvasva a Pilvax a kor romkocsmája lehetett: a jurátusok (joghallgatók) törzshelye az Úri utcában, ahol helyet kapott a politizálás, és amelynek légkörén a kortárs (konzervatív) sajtó hol élcelődött, hol annak káros befolyásától féltette a szépreményű ifjúságot, miközben a városba látogató külföldiek és vidéki fruskák, valamint egyes tehetős „iparlovagok” számára vágyott célpont lett a hírneve miatt.

A verekedésekről és a hátsó szobában zajló, obskúrus kártyacsatákról szóló beszámolók mellett két idézetet emelnék ki, amelyek jól jellemzik a kor „romkocsmában merengő bölcsészeihez”, a balos, felforgató eszmékkel szimpatizáló, a tekintélytisztelet terén csehül álló fiatalok megítélését a konzervatív oldalról:

• Ifjak, „kik nem bírnak több élettapasztalással, mint mennyit Pilvax úr életiskolájában és a komlókertben szerezhetni; kik meg nem tudnák neked mondani a művészet fogalmát, mert művészetből nem ismernek tökélyesbet pilvaxi frescoknál,— ez ifjak — risum teneatis (tartsátok vissza a nevetést – A Szerk.) — egy nemzet szellemi életének irányzóiul tolakodnak föl!” (Ezt a Honderűben olvashatjuk, 1847-ben.)
• 1848 májusában a royalista Budapesti Hiradó ennél is sarkosabban fogalmaz, és a címlapra kerülő szavak akár mintha jóval később is elhangozhattak volna: „Erős hitünk, és meggyőződésünk az, miszerint hála az egek urának a pesti Pilvax szellem, még koránsem Magyarország, és a kapcsolt részek öszves népének szelleme. A magyar nép tudja, és érzi, hogy a Robespierre, Danton, Marat, most Pálffy Albertianus, sehol, csak a Pilvaxban viszhangra talált elvek mellett ő, boldog, és nagy soha sem lehet”. Júniusban már egyenesen kimondják: „Azért félre a pilvax-dictaturával, félre a jacobinismussal.”

No de mit is tudott a legendás műintézet?

1843 augusztusában Pilvax Károly kávés hirdetése arról számol be, hogy – az 1842-es átvételt követően – megnyitott a teljesen felújított kávéháza, melynek falait Mollie Edvard „ügyes szobafestő” legkitűnőbb hősöket és nagyszívű hazafiakat ábrázoló képei díszítik, a tisztelt közönség mulatságára négy tekeasztal és számos hírlap (több nyelven) áll rendelkezésre, továbbá „pontos, megelőző felszolgálat, valódi, hamisítatlan frissítők, fűszeres mokka”.

A korabeli fényképek alapján kiderül, hogy tekeasztal alatt a nem túl tágas, boltíves helyiség jelentős hányadát kitöltő biliárdasztalokat kell érteni. Ami pedig a kiszolgálást illeti: amikor 1846-ban Fillinger János átveszi a kávéház üzemeltetését, a törzsvendégek megemlékeznek róla, hogy szerencsére az ügyes, szellemes, humoros és tapintatos Károly főpincér „még él és uralkodik”, így nagy bajt nem hozhat a változás. Emellett Pilvax ügyelt arra, hogy reggelire mindig friss tejet hozasson a kávéhoz, és aki kívánta, még levelezési címül is használhatta a Libasinsky-házban található kávéházat. Nem mellékes körülmény, hogy 1845-ben, a kávésok „14 krajcáros összeesküvése” idején itt megmaradt a 12 krajcáros kávéár.

És mi fán terem a fűszeres mokka?

A modern források abban egyetérteni látszanak, hogy alkoholtartalmú ital, egyfajta kávélikőr, melyet az ánizs határoz meg, emellett vaníliát és egyéb fűszereket is tartalmaz. Fogyasztható magában, de reggeli gyanánt olykor kiflit is tunkoltak bele. Ez jól illeszkedik a korabeli kávéházak italválasztékába, amelyben jelentős súlyt képviseltek a fűszeres italok, a meggyes, ánizsos, forralt és égetett borok és likőrök.

2021-ben a Kunság-Szesz Zrt. kicsit más oldaláról ragadta meg a legendát, és – Petőfi-kutatók és szakértők segítségével – rátaláltak a legendás kávélikőr receptjére, amelyet Pilvax kávélikőr néven piacra is dobtak 2022-ben, a Petőfi Emlékévre. A Petőfi Népe c. lapban idézett receptúra a következő: „perkelt kávét kell őrleni, kétannyi mennyiségű czukrot törni, 24 óráig vagy tovább is reá öntött pálinkát, mely szilva vagy söprő égettbor lehet, hogy a kávé ízét és színét jobban magára vehesse, gyakorta felzavarni, minekutána már egészen megszínesedett, s a czukor elolvadott és a kávé jól leülepedett, más üveg söprejétől leszűrni, s így lehet használni.”

A Pilvax utóélete

A március 15-ei forradalmat követően a Forradalmi Bizottmány Petőfi indítványára hamarjában átnevezett egynémely utcát, és ekkor kapta a Pilvax is a Szabadság Csarnoka nevet.

1891-től Schowanetz Antal főpincér a hely tulajdonosa, aki ismét Pilvax néven üzemeltette a kávéházat, melynek bejárata felett hatalmas emléktábla hirdette a történelmi eseményeket. A Libasinsky-házat végül 1911-ben bontásra ítélik és 1913-ban el is tűnik a mai Petőfi Sándor és Városháza utcák közül.

A legendás nevet azóta több vendéglátóegység is viselte, de mi forduljunk vissza az eredetihez, és búcsúzzunk a Pilvaxtól S. szavaival az Életképek 1846-os évfolyamából: „a’ vérhigitó (!) mokkanedvet rakásra isszuk, mint hajdan tevők a’ Pilvaxban, midőn még nagy urak, azaz juratusok voltunk”.